Kedves Napl�m!

A mai nap az elm�lt sz�p pillanatokon gondolkodtam, amibe tal�n m�g jobban belesajdult a sz�vem, mint a veszeked�sek �s cs�nya szavak visszaj�tsz�s�ba. 
V�gre azt hittem, hogy �n is r�vbe �rtem. Hogy megtal�ltam azt, akivel majd csal�dot alap�tok. Pedig nem tartottam magam egy�ltal�n ilyen t�pusnak. Akivel el�sz�r majd csak egy kis zugunk lesz, de �vek m�lva, kem�ny munka ut�n megvessz�k �lmaink otthon�t - vagy �ppen meg�p�tj�k. Lesz ez sz�p nagy kert�nk, ahol a kuty�ink �s egy�b �llatk�ink futk�roznak, ahol a p�rom f�ltve �vja az �llatokt�l a z�lds�geskertj�t. Ahol lesz egy saj�t k�nyvt�runk, amit folyamatosan b�v�t�nk, mert nem b�runk �lni k�nyvek n�lk�l. Egy k�nyvt�runk, ahol �rjuk a saj�t t�rt�neteinket, amiket felolvasunk egym�snak, tan�csokkal l�tva el a m�sikat. Este le�l�nk a kandall� el� �s �jszak�ba ny�l�an besz�lget�nk egy b�gre forr�csoki mellett arr�l, mi zajlik �ppen a fej�nkben, vagy hogy milyen �j fordulatot tal�ltunk ki h�nyatott sors� szerepl�inknek. Ahov� �r�m lesz hazat�rni, mert v�rnak az ebek �s m�s �llatk�k, a sz�ps�ges vir�gok, �s a kisfiunk Andr�s, vagy a kisl�nyunk Teod�ra. Vagy Andr�s �s Teod�ra. Akiknek minden este olvasunk valamilyen t�rt�netet, �sszeb�jva az �gyban. V�g�l, egy f�raszt� nap ut�n mi is egym�s �lel� karjaiban nyer�nk megnyugv�st �s kell� nyugalmat a sz�p �lmokhoz. 
�n mindezt akartam. De m�r nem lesz bel�le semmi. Nem lesz h�z, nem lesz kert, nem lesznek kuty�k �s m�s �llatk�k, nem lesz Andr�s �s Teod�ra. Az es� ut�n hi�ba is v�rom, nem fog j�nni a sziv�rv�ny. Szertefoszlott az �lom. Csak a havas t�jat l�tom. S b�r szeretem a telet, nem ez az �n vil�gom. De bennem is t�l lett, nem csak kinn vacogok, hanem lelkem legm�ly�ig r�z a hideg. Sz�vem j�gg� v�ltozott, melyhez ha b�rki hozz��rne, apr� szil�nokra esne sz�t kez�ben. Ahogy bennem ez az �lomk�p.